Nagymaros

A településről:

Nagymaros talán az ország egyik legszebb fekvésű, panorámájú települése. Környezete természeti szépségekben és kultúrtörténeti emlékekben egyaránt gazdag. 

Településtörténet/Elhelyezkedés:

A Dunakanyarban, Budapesttől 52 km-re, a Duna bal partján, a Börzsönyből lefutó völgyekben, dombhátakon és a Duna partján fekszik. Nagymaros a 13. század végéig a Rosd nemzetség birtoka volt. 1285-ben IV. László a visegrádi várhoz csatolta. A birtokosoknak cserébe a pilisi erdőségben fekvő Bokkodot adta. A helység első lakói a korai Árpád-korban telepített németek voltak. A 14. században, az Anjouk idején nagy fellendülés következett be. Maros – Visegrád ikervárosaként – gyors fejlődésnek indult, Nova Civitasként emlegették. 1324-ben Róbert Károly Budával azonos kiváltságokat biztosított Marosnak: szabad bíró- és lelkészválasztási jogot, önálló törvényhatóságot és vámmentességet. Mindezt 1345-ben Nagy Lajos, 1388-ban és 1436-ban Zsigmond megerősítette. 1464-ben Mátyás újabb jogokat adott, amelyeknek a körét 1492-ben II. Ulászló tovább bővítette. Ezeket a kiváltságokat Mohács után I. Ferdinánd, II. Mátyás, majd később I. Lipót megerősítették. A vidék egykori rangját tükrözi a hagyomány, amely szerint Róbert Károly ültette a máig is termő pompás szelídgesztenyést.

Nevezetességek:

Nagymaros egész területéről varázslatos kilátás nyílik a visegrádi Fellegvárra, amely a hegytetőn állva tekintélyt parancsolóan uralkodik még ma is. Így nem csoda, hogy akik a városba érkeznek, azoknak a fő programot a Duna parti séták jelentik. Megnyílt a Sváb Tájház, amelyet a város közösségi összefogása keltett életre. A Duna-parthoz közel eső Sigil Galéria szintén remek úti cél, ahol havonta változó kiállítások tekinthetők meg a képzőművészet különböző ágaiból. Ha Nagymaroson járunk, érdemes megnézni a Római Katolikus templomot, a Nagymarosi termelői piacot, a Kálvária kápolnát.